Legyél valaki! Valakinek kell lenned! Elismert, ünnepelt, pótolhatatlan emberré kell válnod. Miért? Egyszerű. Mert csak így kaphatod meg a szeretetet és a törődést másoktól.

És egy ilyen ember mit csinál? Fürdőzik a sikereiben… JA NEM … inkább szorong. Hogy miért szorong? Mert még csak a tudatalattija tudja, hogy akármit csinál, akármit tanul, olvas, hallgat, létrehoz az sosem lesz elég. Mert ha valami evidenciává válik, ha valami könnyűvé válik számára, az már nem felmutatható teljesítmény. 

2023 januárjában kezdtem el vállalkozni és sikerült kiégnem 2 év alatt. Olyan szinten toltam túl a küzdelmemet az elismerésért, hogy még az első év Télapóján enyhe idegösszeroppanással ajándékoztam meg magam egy reggel az irodámban. Ennyire össze kellett törnöm ahhoz, hogy egyáltalán hajlandó legyek változtatni. 

És a legszebb az egészben, hogy akkor még szégyelltem volna (és igazából nem is tudtam volna) bevallani, hogy nem azért hajtok, mert az általam kreált környezeti külső hatások megkövetelik, hanem azért mert volt egy illúzióm arról, hogy milyen emberré KELL válnom, különben semmit sem érek. 

Azt magyaráztam folyton, hogy a pénzügyek így meg úgy, meg egyedül vagyok, családfenntartó vagyok stb. Ugyanakkor ez mind csak egy általam gyártott illúzió volt, hogy elrejtsem azt a vágyamat, hogy elismerjenek. Pedig, ha igazán láttam volna, nem csak a saját mozifilmemet bámultam volna, akkor a harag helyett hálát és empátiát gyakorolhattam volna férjem felé. De nem tettem.

Engem nem kell elismerni! - mondtam többször magamnak, mert csak nagy ritkán tudtam befogadni azt és nagyon nem volt mindegy, hogy ki mondja. A saját diplomaosztómra nem mentem el, mert úgy gondoltam nem nagy cucc. Magamnak sem adtam meg az elismerést, de titkon mindig mindenkitől arra vágytam - ha már ez belülről nem fakad…

Szóval első nagyobb leckémet 2023 december 6-án kaptam meg az idegrendszeremtől.